Nos akkor folytassuk, mi is kell ahhoz, hogy igazán ronda weboldalt rakjunk össze. Az előző cikkben már beszéltünk  a framekről és a zenelejátszásokról amit csak jó esetben tudunk kikapcsolni. Lássuk mivel tudjuk még elrontani a oldalunkat.:P

Használhatunk  hangeffektusokat amik nem annyira rosszak, mint az oldalba épített zene, de még így is elég idegesítő: flash vagy java menük, amelyek mindenféle hangokat adnak, ha föléjük visszük az egeret stb. Eleinte még jópofának tűnhet, amikor azonban már a huszadik klikeklésnél halljuk, akkor inkább frusztráló. Főleg, ha ki vagyunk hangosítva, és a kollégáink/családtagjaink is hallják, hogy éppen navigálunk, egy „hangos” oldalon. Persze lehet hangos/multimédiás oldalt készíteni profi módon is – ezt azonban hagyjuk meg a profiknak.

Képeket pakolni személyes weboldalunkra – ezt mindenki imádja. Én és a fiam/lányom, én és az unokám, hintában, kiránduláson, kutyával, macskával, labdával, labda nélkül. Ezzel nincs is semmi gond, az internet (többek között) erre is való. Amikor azonban a digitális fényképezőgéppel készített 1024x768 pixel méretű (vagy még nagyobb) fotóinkat (amelyek mérete egyenként 3 Mbájt vagy több) bepakoljuk valami gagyi HTML szerkesztőbe, amely aztán úgy készít előnézeti képeket (ún. thumbnail), hogy a fotókat nem méretezi át… nos az szörnyű.

100 darab egyenként 3 Mbájtnyi, ámde bélyeg méretű thumbnail letöltődését megvárni senki sem fogja, az oldalunk pedig olyan lassú lesz mint a csiga. A helyzet akkor sem jobb, ha nincs thumbnail, csak linkek mögé pakoljuk óriási méretű, öt monitort is betöltő fotóinkat. Kicsinyítsük tehát a képeinket, hiszen az internet lényege a sebesség és a kényelem.

Lássuk mi a helyzet a háttérképek körül. Nos, erről a témáról akár könyvet is lehetne írni, kezdve azzal, hogy egyáltalán minek a szöveg alá háttérkép? Hogy ne lehessen elolvasni?
Nem is beszélve arról, hogy bármilyen szép is a háttérkép, valószínűleg annyi szín/forma van rajta (hiszen azért háttérkép), hogy szinte lehetetlen olyan betűtípust/-színt találni, ami még olvasható rajta. (kivétel persze a szolid, profi, többnyire nonfiguratív háttér, de ez ritka, mint a fehér holló). Háttérkép persze lehet, az még nem bűn, de nem az oldal úgynevezett content (tartalmi), azaz szöveges része alatt, hanem csak a kifutón.

Attól, hogy mi tizenhat évesek vagyunk és nagyon tetszenek a 11 pixel méretű, apró (mondhatni miniatűr) Verdana és Helvetica betűk, még nem biztos, hogy idősebb, esetleg gyengén látó olvasóink értékelni fogják a hangyapiszokra emlékezető kis betűcskéket. Ráadásul, attól, hogy nekünk olyan monitorunk van, amit mondjuk 1014x768-as felbontásban használunk, és „nem is annyira aprók rajta a betűk”, még egyáltalán nem biztos, hogy ugyanez nem lesz idegesítően apró egy 1920x1080 felbontású monitoron. Persze lehet a betűk méretét a böngészőben állítani, azonban ne kényszerítsük rá erre a látogatót, nem udvarias dolog.


A monitoron másképpen olvasunk, mint papíron vagy akár a tévéképernyőn. Ezt nem árt figyelembe venni – a képernyőn levő szövegnek „szellősebbnek” kell lennie (hacsak nem akarjuk, hogy a látogató „megkönnyezze” az oldalunkat).

Hogyan is fókuszál a szemünk mikor monitorról olvasunk

Sőt, amíg nyomtatásban a bekezdés használata elfogadott, monitoron inkább egy teljes sortörést alkalmaznak a tartalmi szekciók között, a jobb áttekinthetőség érdekében. Míg nyomtatásban a szép, kalligrafikus betűk elfogadottak, addig a monitoron inkább zavaróak, főleg ha nagyobb mennyiséget építünk az oldalunkba, (ún. „floating text”) nagyon díszes-csicsás betűkkel. Ráadásul a hobbi weboldalkészítők hajlamosak abba a hibába esni, hogy nem hagynak margót – a dizájn gyönyörű, a weboldal csillog-villog, a CSS példaértékű – a szöveg azonban egyszer csak elkezdődik a monitor bal szélén, mindenféle margó nélkül, megnehezítve ezzel az olvasást.

Szóval ha ezeket mind elkövetjük a honlapunk készítésénél akkor minden bizonnyal ritka ronda oldalt sikerül kerálnunk